Az ember már a kőkorszakban is varrt mamutagyarból és rénszarvasagancsból készített csonttűvel, fonál helyett inakkal és szőrdarabokkal összeerősítve az anyagokat. Az ipari forradalom, a szövőgép feltalálása megkönnyítette a hagyományosan kézzel történő varrást. A legnagyobb áttörést a varrógép megjelenése jelentette az 1790-es években, noha ezt a varrógépet még cipő és csizma varrására szánták, és inkább a kézi öltést utánozta a szövet továbbítására, ám a gyakorlatban nem nagyon váltak be.

Régen a varrást kizárólag kézzel végezték. Erre a célra varrótűt és gyűszűt használtak. A tű kialakulása különböző korszakokban: őskorban csont- és kő-, később bronz-, vas-, majd acéltűt készítettek. Ma már a kézivarrást csak egyes különleges feladatok elvégzésénél használják, mivel a múlt században megszerkesztett varrógép a kézivarrást kiszorította. A varrógép feltalálásával kísérletezők először a kézivarrást akarták utánozni, és gépüket ezen az elven megszerkeszteni. 1755 táján kezdődtek ezek a kísérletek. Charles Weisenthal elsőnek találta fel a két végén hegyes tűt, középen elhelyezett nyílással. A másik kísérletező az angol Thomas Saint volt 1790-ben. Gépén előlyukasztot és kampós tűt használt. Ez a gép huroköltéssel varrt. 1810-ben Balthasar Krems láncöltéses varrőgépet szerkesztett. Először alkalmazta a tű nyílását a hegyénél, és a hurokfogót. Eredményt először Elias Howe ért el. 1843-45-ben hajós varrógépet

Elias Howe

Isaac Singer volt a korszerű varrógép feltalálója a 19. század közepén. Elődei találmányait saját ötleteivel (például a pedálhajtással) kiegészítve létrehozta az első háztartási varrógépet. A konfekcióipar kialakulása során is főképp az ő gépeit alkalmazták. A villamosított varrógép még mindig ennek a mintájára működik.

Isaac Merrit Singer

Az ipari forradalom hatására kezdődött el a ruhaipar tömegesedése is, mely a szabók és varrónők megélhetését fenyegette. A varrónő szakmája a globalizált világpiac kegyetlen törvényeinek ellenére is fennmaradt, és a magánvállalkozás formájában még ma is egy alternatívát nyújt azoknak, akik az uniformizált ruhaneműk helyett egyedibb öltözékekre vágynak.

Eszközök

A varráshoz nélkülözhetetlen kellék a varrógép, melyet nagyanyáink korában lábbal hajtottak, napjainkban pedig villamos energiával működik. A varrógépbe másfajta tű kell, mint a hagyományos kézi varráshoz, és a befűzése is elég bonyolult folyamat. Szükséges még a megfelelő színű és vastagságú cérna, a mérőszalag (ezeket a rövidáru boltban lehet beszerezni), az olló valamint a méteráru boltban megvásárolható ruhaanyag. A legtöbben a varrással kapcsolatos magazinok mellékleteiben fellelhető kész szabásmintákkal dolgoznak, ezek arányait a levett méretek (derék-, csípő-, mell-, derékbőség, comb- és karszélesség) megfelelően növelve és csökkentve kapjuk meg az ideális szabásmintát.

Egy szép Singer 1860-as évekből